Nos, most már ideje, hogy újra írjak valami értelmeset, de ez nem tudom, hogy menni fog-e, no de azért megpróbálom. Szóval nehéz ez a 49 kredites móka, a hozzáállásomon pedig lenne mit változtatni, de valahogy nem tudom magam igazán motiválttá tenni, úgyhogy most úgy vagyok vele, hogy csak arra járok be, amire feltétlen muszáj és megpróbálom a zh-kra burstölni magam. A fennmaradó időben pedig élvezem az életet és azzal foglalkozok, ami érdekel is. Szóval ennyi.

Hosszú tud lenni egy nap. Eszembe jutottak a ma délelőtti események, de mégis olyanok voltak, mintha tegnap vagy tegnapelőtt lettek volna, így hát komolyan el kellett gondolkoznom rajta, hogy tényleg ma történtek-e.

Pénteken jelentkeztem nyelvvizsgára. Ma volt spanyolom, mivel a spanyol lektor, aki majd tartja, nem érkezett meg még Magyarországra és egy ideig nem is fog, egy perui tanárnőt kaptunk. Jó volt az óra, elég erősen beszédcentrikus volt, aminek örülök, főleg, hogy értettem mindent és ugyan a többség valamelyest jobban beszél nálam, mégsem égtem be és ez bizony nagy örömmel tölt el, mert azért féltem egy kicsit az elején.

A jelenlegi félév jó is meg nem is. Tényleg marha sokat bevállaltam a 49 kredittel (egy tárgy nem indult, ezért lett kettővel kevesebb), de vannak köztük elég könnyen teljesíthetőek, ami azért nem elhanyagolható tény. Ennek ellenére kicsit fárasztó, de az motivál, hogy megéri az erőfeszítés, mert később könnyebb lesz majd. Szóval lelkes is vagyok meg nem is.

Castañeda első könyvét olvasom épp, ez a második könyv, amit olvasok tőle. Miért nem születhettem én is jaki indiánnak? Ezek az emberek rengeteget tudtak az életről és a világról, olyan dolgokat is, amelyek számunkra láthatatlanok és megismerhetetlenek.

Idén a kódolástechnika a legszarabb tárgy. A nevéből ítélve azt hittem, hogy a kódolást a programozás szempontjából kell érteni, ergo azt fogjuk tanulni, hogy hogyan tervezzük meg a programkódot, hogy hatékony és szép és jó legyen. De nem. A kódolást itt mint szimbólumok jelekkel való reprezentálását kell érteni. Tehát információátvitel csatornán és az ehhez kapcsolódó finomságok. Forráskódolás, titkosítás, csatornakódolás. Eddig is utáltam és ez nem változott.

Ennyit mára, jó éjszakát Kedves Olvasóim, ha vagytok még egyáltalán. :)

Igen, és kezdődik a suli… Úgy tervezem, hogy ezt a félévet teljes erőbedobással csinálom, 51 kreditet elvégzek és utána remélhetőleg könnyebb lesz a dolgom, olyan szempontból is, hogy kevesebbet kell majd tanulni, meg olyan szempontból is, hogy mellette elkezdhetek majd olyasmivel is foglalkozni, meg olyasmit is tanulni, ami igazán érdekel. Ahogy már kifejtettem anno párszor (épp ezért most nem is írom le újból), túlságosan elméleti nekem ez a dolog, szeretnék gyakorlatiasabb dolgokat csinálni, illetve valami olyat, amiben kiélhetem az alkotókedvemet, mint pl. a FreeBSD-s munkámban.

Ezen kívül tervbe van még véve egy DELE középfokú spanyol nyelvvizsga, meg majd utána a következő időszakban egy felsőfokú, meg egy angol felsőfokút is kéne valamikor tenni. Eddig is tudtam, hogy imádok nyelveket tanulni, de most, hogy komolyabban belevetettem magam a spanyoltanulásba, méginkább igényem van rá. A FreeBSD spanyol fordítási projektjének vezetőjével is leveleztem, segítek majd nekik a spanyol honlapfordítást kicsit naprakészebb szintre hozni, így két olyan dologgal foglalkozhatok egyszerre, amit szeretek. Szeptembertől meg hollandul is elkezdek tanulni, mert már régóta tetszik a holland nyelv is, persze a spanyol lesz most az elsődleges, arra koncentrálok.

Tegnap vettem egy Black & Decker fúrókalapácsot. Már régebben elhatároztam, hogy veszek egy fúrót, hogy fel tudjak magamnak fúrni polcokat meg ilyesmiket és ne mindig mást kelljen megkérni, meg egyébként is hasznos, ha van egy ilyen eszköz a háznál. Mivel vasárnap volt és este, ezért nem próbáltam már ki, de elhatároztam, hogy ma végre felteszek pár polcot, hogy ne a földön heverjenek a könyveim.

Ma meg elmentem elintézni 1-2 dolgot. Beszereztem pár könyvet a következő félévre. Már írtam az Olvasók Boltjáról, megint oda mentem el, mert nagyon tetszett múltkor a kedves kiszolgálás és a boltnak a szellemisége, az ajándékkönyvek meg minden. Megint úgy alakult, hogy három könyvet vettem, de nyolcat hoztam haza és az eladó hölggyel is nagyon jól elbeszélgettem. Utána elmentem a BME Nyelviskolába, mert elég kedvező áron indul most náluk egy szuperintenzív szintugrató tanfolyam, legalábbis a hírlevelük meg a honlapjuk ezt írta, de mint kiderült spanyolból csak középfokú vizsgaelőkészítő indul most, ami azért nekem kicsit húzósan hangzik még. Kitöltöttem a szintfelmérőt, mert akkor még nem tudtam, hogy ez a helyzet. Egész jó lett, azt mondták rá, hogy úgy kb. haladó 2-es szinten vagyok, ami a középfokúnak az aljánál van, szóval mehetek arra nyugodt szívvel, főleg, hogy a többi jelentkező is ilyen szinten van. Aztán meglepődtek amikor mondtam, hogy csak szeptember óta tanulok. Örültem neki, hogy ilyen jól ment és jelentkeztem is a tanfolyamra.

Nem ide tartozik, de itt még nem említettem, hogy a Művészképzőre is jelentkeztem, ami egy olyan rajztanfolyam, amely megtanít használni a jobb agyféltekénket és a belső kreativitásunkat a rajzolás során. A honlapon vannak képek, hogy 1-1 ember mennyit fejlődött pár nap alatt. Nagyon kíváncsi vagyok nekem hogy fog menni.

Miután a BME-n végeztem, találkoztam Szandráékkal
és elmentem velük shoppingolni, aztán beugrottunk az Obiba is tiplikért meg csavarokért, hogy végre polcot fúrhassak. Lelkesen készültem a nagy eseményre, úgyhogy úgy döntöttek, hogy átjönnek megnézni a nagy attrakciót, mert hát nem mindennapi látvány, hogy én fúrok. A fúrás végül nem jött össze teljesen, mert technikai problémák adódtak, amelyek már elhárításra kerültek, ezt itt most nem részletezném. Holnap már tényleg megcsinálom a polcokat.

No hát ennyit erről a kalandos napról, vár az ágyikó. Akinek kell egy aranyos kiskutya, az látogasson el ide.

Végre tettem fel képeket ide. Nekem ez a kedvencem.

“Az élet, mintha feledékeny volna,
folyton önmagát ismétli.
Ha nem figyelsz oda, akkor tovább ismétli magát,
tovább forog, mint egy kerék.
Ezért hívják a buddhisták ezt az élet és halál kerekének - az idő kerekének.
Úgy forog, mint egy kerék:
a születést halál követi, a halált pedig születés;
a szerelmet gyűlölet követi, a gyűlöletet pedig megint szerelem;
a siker után kudarc jön, azután megint siker…
Csak figyeld meg!
Elég, ha néhány napig valóban odafigyelsz
és feltűnik előtted az egész működési rendszer;
a kerék működési rendszere.
Egyik nap csodálatos reggelre ébredsz;
nagyon boldognak és vidámnak érzed magad -
egy másik napon pedig olyan tompa és lehangolt vagy,
hogy azon töprengsz, hogyan végezz magaddal.
Pedig előző nap még tele voltál élettel, boldogsággal
és mélységes hálát éreztél Isten iránt ezért a hangulatért.
Most meg itt siránkozol és nem látod értelmét annak, hogy tovább élj…
És ez egyre csak így megy és te nem veszed észre ezt a sablont.
Amint meglátod a sablont, ki tudsz ugrani belőle.”

Tegnap gondoltam, hogy elmegyek úszni, mert rég voltam és jól esne, de az eszembe sem jutott, hogy törölközőt és papucsot is kéne vinni, csak a buszon. Látszik, hogy rég voltam úszni. Hogy lehetek ekkora balfasz? :D

Szóval az úszás elmaradt, viszont utána legalább találtam végre egy cipőt, ami tetszett, mert hogy már akartam venni egy ideje egy új pár cipőt, de nem vagyok kibékülve a mai divattal. Sok cipő ocsmány és csicsás. Csak azt nem tudom, ki veszi meg azt a sok szart, mert biztos megveszi valaki, különben nem gyártanák…

A nyár előtt elhatároztam, hogy majd mennyi mindent fogok csinálni a nyáron és milyen jó lesz, ehhez képest valahogy azt vettem észre, hogy marha gyorsan elszáll az idő a fejem fölött és mindig csak nézek, hogy ma sem csináltam túl sok mindent.  Úgy döntöttem, hogy a probléma orvoslására összerakok egy napi programot, és mindig ehhez fogom tartani magam, ha épp nincs valami rendkívüli. Keddtől kezdem, mert holnap elmegyek cipőt venni, meg úszni. Jó rég voltam már úszni, úgyhogy vágyom rá, na meg rám is fér. Ma meg kipróbáltam az intervallumedzést, mert nemrég olvastam róla egy cikket. Aki nem tudná mi az annak röviden elmondom. Szóval van a normál aerob jellegű edzés, amikor kitűzünk magunk elé egy távot és szépen egyenletes iramban lefutjuk. Ez jó, mert annyira nem fárasztó, hozzá is lehet szokni és mégis mozog így azért valamit az ember, főleg ha rendszeresen csináljuk, akkor már egy idő után nem is fárasztó annyira. Ezzel szemben az intervallumedzés az olyan, hogy 4-5 nagy intenzitású menetet csinálunk végig teljes erőbedobással, köztük rövid szünetekkel. Nemcsak zsírégetésre hatékonyabb, hanem az állóképesség növelésére is, ráadásul még kevesebb időt is igényel. Viszont rohadt fárasztó és nem lehet mindennap csinálni, mert pihenőre van szükség. No hát ennyit mára…

  1. Tanulni nem kell, csak tudni.
  2. Tudni sem kell, csak át kell menni a vizsgán

(by Mogyi faterja)

Már egy jó ideje nem eszek húst. Régebben sosem értettem meg, mi a jó abban, ha valaki nem eszik húst, teljesen hülyeségnek tartottam és el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer majd én is ezen emberek közé fogok tartozni. Az egész úgy kezdődött, hogy kipróbáltam, de sosem gondoltam, hogy többet nem fogok majd húst enni, de sokkal jobban éreztem magam, ha növényeket, gyümülcsöket, meg egyéb húsmentes könnyű ételeket ettem. Nem azért kezdtem el, mert egyes vélemények szerint sokkal egészségesebb, hanem egszerűen csak kipróbáltam milyen érzés, és kellemes meglepetést jelentett. Egy ideje már tésztákat sem nagyon eszek, csak leginkább nyers zöldségeket, gyümölcsöket és magokat. Kivételt egyedül a tejtermékek jelentenek, tojást sem eszek. Azóta sokkal több energiám van és “tisztább” lett a bőröm, eltűntek a pattanások és miteszerek. Fogytam is egy kicsit, szép lassan kezd eltűnni a nagypapás pocakom, szóval érezm, hogy jót tett nekem és erre van szükségem. Nem mondom, hogy próbáld ki, mert ezt csak saját indíttatásból érdemes.

Következõ oldal »